Dillon-Thirteen Thirtyfive
xx Lizzy
"Little black dress
Just walked into
The room makin'
Heads can't stop
Looking at you. "
Harry Styles:
Úton vagyok Lucia felé. Oh,Istenem,ha tudná,hogy mennyire várom már,hogy újra lássam!
Megbolondít,komolyan egy érzelmi ronccsá tesz. Eddig senki nem tudta kiváltani belőlem ezeket az érzéseket. Egyszerre a ragaszkodást,a szenvedélyt,és azt a leírhatatlan dolgot,ami folyton csak arra késztet,hogy a közelébe lehessek. Nem bírom ki nélküle,egy hétnél tovább sem...
Lassan leparkoltam az autómmal a házuk elé,majd kivettem a virágokat belőle,amiket nekik szántam. Annanak sárga rózsát hoztam,Lucianak pedig pirosat. Pirosat...
Bekopogtattam az ajtójukon,majd Anna mosolyogva nyitott nekem ajtót.
-Drága Harold,végre ideértél!
Üdvözölt,majd átölelt.
-Jó estét Anna.
Köszöntem neki én is.
-Gyere csak beljebb,már minden kész van!
Mondta,majd beinvitált a lakásba.
-Lucia fent van a szobájában,mindjárt le is hívom,és nekiláthatunk. Rendben?
-Természetesen.
***
Anna felment és szólt Lucnak,hogy jöjjön le,mert megérkeztem. Annaval beszélgettünk még percig,miután lejött,aztán megjelent Ő. Egy selyem,térdig érő fekete ruhában.
Egyszerűen gyönyörű volt benne. Annyira odaszaladtam volna hozzá,és visszacipeltem volna a szobájába!
De nem tehettem. Türtőztetnem kellett magam,Miatta. Csakis miatta.
***
A vacsora kellemesen telt. Anna sok mindent kérdezgetett a bandáról,rólam,és a jövőbeli terveinkről is. Mindegyik kérdésére válaszoltam,de Lucia mindvégig csöndben volt. Egy szót sem szólt,csak csendben ült az asztalnál. Még csak rám se nézett. Legszívesebben,ott helyben fejbe lőttem volna magam. Csak egy mosolyt,legalább csak egy mosolyt kaptam volna! És most boldogabb lennék.
Anna lepakolta az asztalt,majd bement a konyhába,egyedül hagyva engem és Luciat. Anna megadta a lehetőséget,én pedig nem fogom ezt veszni hagyni. Közelebb vittem a székem hozzá,és leültem közvetlen mellé.
-Szia!
Köszöntem oda neki,majd türelmesen vártam a reakciójára,amíg meg nem szólalt. Végre.
-Szia.
Köszönt vissza nekem,lágy hangon.
-Hogy vagy?
Kérdeztem tőle,majd tovább vártam.
Így ment ez egy ideig. Én kérdeztem,ő válaszolt. Egészen addig,amíg nem cselekedtem. Megtettem azt,amit egész este akartam. Hozzáérni... Miközben ő beszélt,én a combja belső felére vezettem a kezem.
A dolgok egyik pillanatról,a másikra történtek. Ő felállt,ordított egyet,felpofozott,majd a felszaladt a szobájába. Elment,és ott hagyott.
Épp szaladtam volna után fele,mikor Anna megjelent előttem,közvetlenül a lépcsőnél.
-Mi volt ez a ricsaj?
Kérdezte nagy szemekkel.
-Csak Luc leöntötte magát valami üdítővel,semmi komoly,és felszaladt,hogy átöltözzön.
Hazudtam a szemébe rezzenéstelen arccal.
-Oh. Értem.
Ennyit mondott,majd visszament,azt hiszem mosogatni.
Miután kellően távolra sétált,egy percig sem tétlenkedtem.
Egyből felszaladtam a szobájába,majd próbáltam kitalálni,hogy melyik is lehet az övé.
Ott álltam,míg meg nem hallottam egy halk zene ütemét. Blue Jeans. Kopogás nélkül rontottam be a szobájába,eldöntve azt,hogy nem fog érdekelni,hogy mit fog mondani a viselkedésemre,vagy épp arra,hogyha megtudja majd azt,hogy ő az enyém,és ez ellen ő semmit sem tehet. Benyitottam,bevágtam az ajtót magam után,majd megfogtam a karját,és az ágyára dobtam.
.......................................................................................................................................................................